A császár gépmadarat kap, de az igazi csalogányt elűzi. Amikor a Halál jön, a gép megáll – és az igazi visszatér.
Gyémántból rakták a műmadár szárnyát,
A császár csodálta az aranyos ágyát.
De a hideg fém soha nem dalol szívből,
Hiányzik a láng a forró igaz vérből.
Mikor a Halál az ágyadra ül,
Minden gép-madár a csendbe merül.
Egy igaz csalogány száll be az éjben,
Sírva dalol a császári fényben!
Száműztél engem az erdő vadonjába,
Mégis visszatérek a halál torkába.
A dalom elűzi a temető fagyát,
És visszaadom neked a földi álmát!
Mikor a Halál az ágyadra ül,
Minden gép-madár a csendbe merül.
Egy igaz csalogány száll be az éjben,
Sírva dalol a császári fényben!
Nem kérek gyémántot, aranyból a láncot,
A síró szemeid járják be a táncot.
Csak hagyjál repülni a zöldellő ágon,
Hogy a dalom szabadon szálljon a világon!
Mikor a Halál az ágyadra ül,
Minden gép-madár a csendbe merül.
Egy igaz csalogány száll be az éjben,
Sírva dalol a császári fényben!
Zengjen az ének... menekül az árny,
Megmentett téged a kis csalogány.