A TündérZaj azt csinálja, amit senki más: magyar népmesékből és Grimm-történetekből ír dalokat. Nem gyerekzenét – rendes, felnőtt, cinematic folk-pop számokat, ahol a Só királylánya három percben több mindent elmond az apjának, mint amennyit mi egy egész életben össze tudnánk hozni.

A TündérZaj ott kezdődött, ahol a legtöbb jó dolog: egy kérdéssel. Mi lenne, ha a Fehérlófiából nem rajzfilm lenne, hanem egy négypercnyi dal, amitől libabőrös az ember?

Két albumot tettünk le az asztalra. A Hetedhét Hangon nyolc magyar népmeséből dolgozik – A Só, Fehérlófia, A vak király, Kiskakas. Ismerős történetek, de itt nem a megszokott formában szólalnak meg: pop dalszerkezet, modern hangszerelés, és olyan refréneik vannak, amik megragadnak.

A kút mélyén a Grimm-oldalra visz. Holle anyó, Jancsi és juliska, A halál mint keresztapa – hét szám, ami a mesék sötétebb felét mutatja meg. Nyolcperces eposz is van benne (igen, A halál mint keresztapa tényleg majdnem nyolc perc, és megér minden másodpercet).

A hangzás valahol a cinematic folk-pop és a filmzene között mozog. Nem szégyelljük, hogy ez popzene – de olyan popzene, aminek van története, és van miért visszahallgatni.