Egy kiskakas, aki nem hagyja annyiban. Addig megy vissza, amíg nem kapja meg, ami az övé. Ez lett a legpörgősebb szám az albumon.
Hé! Kapar a szemét, csillan a fény,
egy fél krajcár — de gyémánt-kerék!
Volt egy kis kakas, szegény udvarán,
kapirgált reggel, kapirgált talán.
Talált a porban egy fényes csodát,
gyémánt félkrajcárt, apró koronát.
Jön a török császár, nagy a kabát,
„Add ide, kakas, az a pénz nekem jár!"
Elkapja tőle — s kacag a világ,
de a kakas szíve nem adja fel már.
Add vissza! Add vissza! — kiált a kakas,
nem lesz a becsület sose ingyen-akaszt.
Ha kicsi vagyok, akkor is igaz,
gyémánt a hangom, és az nem hamis.
Add vissza! Add vissza! — dobban a tér,
a jog az jog, még ha szegény is kér.
Aki elvette, az számol vele:
egy kis kakas is lehet a végzete.
Bebújik a várba, „kukuriku!"
őrök közt lépdel, s nem lesz riadó.
Tömlöcbe zárják, jön víz, jön tűz,
de ő csak nyeli: „na, még jöhet, üss!"
Vizet ráöntik — ő mindet bekap,
tüzet ráhozzák — elnyeli, harap.
A császár nézi: „mi ez a csoda?"
kakas csak áll: „a félkrajcár hol a?"
„Adjátok vissza!" — és szétárad a víz,
„Adjátok vissza!" — és felcsap a tűz.
A kapzsiság trónja remeg, meginog,
egy apró igazság nagyobbat rugdos.
Add vissza! Add vissza! — kiált a kakas,
nem lesz a becsület sose ingyen-akaszt.
Ha kicsi vagyok, akkor is igaz,
gyémánt a hangom, és az nem hamis.
Add vissza! Add vissza! — dobban a tér,
a jog az jog, még ha szegény is kér.
Aki elvette, az számol vele:
egy kis kakas is lehet a végzete.
Kapar a szemét — csillan a fény,
gyémánt az igazság, nem pénz-remény.